Németh György (művésznevén Szingy) fotós gyógyszerész művészeti munkáiban gyakran szerepel saját maga is, mint modell vagy alany. Fotóin az önábrázolás és az önreflexió fontos szerepet kapnak, különösen a fény-árnyék játékával, sziluettekkel és elmosódott portrékkal. Ezek az önarcképek nemcsak vizuális műalkotások, hanem filozófiai és érzelmi kifejeződései is saját művészi identitásának. Szingy munkáiban az önábrázolás nem csupán vizuális kifejezés, hanem mélyebb filozófiai és érzelmi tartalommal bír. A fény-árnyék játékával, a sziluettekkel és az elmosódott portrékkal a művész az identitás, az önreflexió és az emberi létezés kérdéseit vizsgálja. Ezek az önarcképek lehetőséget adnak a nézőnek, hogy elgondolkodjon a művész személyes világáról és művészeti látásmódjáról. Egy művészeti oldal vagy blog esetében a név és a kép egyfajta „kapcsolódási pontot” jelent az olvasó és az alkotó között. Ha nincs arc, nincs név, akkor az írás vagy mű kevésbé személyesnek tűnhet, és kevesebb figyelmet kaphat, mert az emberek ösztönösen azonosulni szeretnének. Ezért nem ritka, hogy művészek, írók vagy bloggerek megmutatják magukat – ez növeli a hitelességet, bizalmat, és egyfajta közösségi élményt is teremt. Ez különösen igaz manapság, amikor a személyes márka és az autentikusság egyre fontosabb. (Média Művek)