Előhívott mondatok – Az utca pora lassan lepereg az idő lábnyomai alatt. Egy nyikorgó bicikli marad csak emlék, meg az a halvány árnyék, amit a nap az öreg tégla falra vet. Nincs ember, csak a csend beszél, mesél arról, hogy itt egyszer élet zajlott, nevetés, lélegzetek – most csak a múlt súlya van…
Hétfő: A fényképezőgép ma hallgatott. Talán ő is megérezte: nem minden pillanat kíván lencsét. Vannak olyan rezdülések, amiket jobb nem bezárni egy kockába. Egy járókelő cipője koppant, a galambok pedig elvitték a gondolataimat az Erzsébet híd felé. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle…